Weboldalunk a jobb használhatóság érdekében sütiket alkalmaz.  Szolgáltatásaink használatával Ön beleegyezik a sütik alkalmazásába.


Ballagás, 2009

Ballagási ünnepélyünket 2009. április 30-án, 11 órai kezdettel rendeztük meg. Fotók A meghívó

Az ünnepségen került elismerésre azon végzős diákok teljesítménye, akik az itt töltött 4-5-6 év alatt kiemelkedő tanulmányi vagy közösségi munkát végeztek.

A nevelőtestület döntése alapján Bortei-Doku Shaun 12.F osztályos tanuló Leövey-díjban, Dudás Vajk 13.E és Hódi Levente 12.A osztályos tanulók Közösségi díjban részesültek. Oklevelük mellé, a sikeres érettségi vizsga letétele után, elismerésként a Leövey Gimnáziumért Alapítvány aranygyűrűjét vehetik át, valamint kikerülnek iskolánk dicsőségfalára.

Nemcsak a 4-6 éves, hanem a tanévben végzett munkájáért is elismerésben részesült néhány végzős diákunk: a nevelőtestület ezévi tanulmányi munkájáért Évfolyamdíjban részesítette Jenei Zsolt 12.F osztályos tanulót.
Az "Év biológusa(i)"  Rung Árpád 12.B és Dudás Vajk 13.E osztályos tanulók lettek, az "Év nyelvésze" díjat Komornik Eszter (12.F) kapta, az "Év fizikusa" díjat Heltay Attila (12.A) nyerte el, az "Év énekese" díjat Cserna Marianna 12.C osztályos tanuló vehette át.

A végzős osztályok nevében Bortei-Doku Shaun búcsúzott az iskolától. A beszéd:

Kedves egybegyűltek, tisztelt Udvar!

A legtöbb ilyen beszéd személyeskedéssel kezdődik, úgy, mint ahogy ez is. Amikor az osztályfőnököm közölte velem, hogy én lettem kiválasztva erre a szerepre, megugrott a szívem. Egy végzős diáknak annyi, eddig ismeretlen dologgal kell szembenéznie. Hiszen napok választanak el minket az érettségitől, attól a nagybetűstől, mely eddig a távoli jövő egy elemeként élt bennünk, és néhányan talán még most is igyekszünk ebbe az illúzióba ringatni magunkat. Aztán ott van az egyetem, egy teljesen új világ, még nagyobb kihívásokkal, utána pedig a felnőtt élet maga. És akkor még ez a felelősségteljes feladat is, gondoltam magamban. Aztán rájöttem, mekkora megtiszteltetés összegezni ezt a – legtöbbeteknek négy, néhányotoknak öt, néhányunknak pedig hat évet, összefoglalni mindazt, amin keresztülmentünk, elmondani, kiknek is tartozunk hálával.

Mindenek előtt hálásak lehetünk tanárainknak, akik amellett, hogy egytől egyig egyéniségek, e hosszú évek alatt nemcsak, hogy elviseltek minket, de ezalatt még tudást is igyekeztek belénk tuszkolni. Látták, mik voltunk és mivé lettünk. Amikor kellett, mellettünk álltak, és akár észrevettük, akár nem, részeivé váltak életünknek. A mai napon itt állnak előttünk, és ugyanúgy, ahogy nekünk, nekik is végigperegnek az elmúlt évek, ők is nosztalgiával gondolnak vissza azokra, nekik is megható a búcsú.

Mindenképpen köszönettel tartozunk alsóbb évfolyamos iskolatársainknak, barátainknak, akik színessé tették az e falak közt eltöltött éveket. Mindig csodáltam a Leövey iskolaközösségét, nemcsak nemzetiségekben való gazdagsága miatt, hanem összetartása miatt is. Amikor az ember nem tud végigmenni reggel a folyosón úgy, hogy ne fogna kezet, vagy ne adna puszit minden második embernek, akkor érződik igazán az osztályok, évfolyamok közti, az egész iskolán belüli nyíltság, mellyel egymás iránt viseltetünk. Úgy gondolom, ez nagy érték, mely különlegessé teszi ezt az iskolát, tehát ezért is hálásak lehetünk.

Az iskola liberális szellemű vezetését is meg kell említenem, mely bár a felületes szemlélő számára a háttérben marad, mégis ennek köszönhető, hogy az előbb felsoroltak létezhetnek.

Itt állunk – pontosabban ti ültök – 12-esként és 13-osként azon a napon, amelyet a legtöbben eddig igyekeztetek elhessegetni gondolataitok közül, hiszen ez a búcsúzás napja. Elbúcsúzunk mindattól, amit megszoktunk, amiben éltünk. Nincs többé sárga keramit, zöld vas, dallamcsengő, nagyszünet, sorban állás a büfében. Négy nap múlva elkezdődnek az írásbeli vizsgák, és arcul csap minket a valóság: ez tényleg a gimis korszak vége, azé a korszaké, amelyről majd oly lelkesen mesélünk gyermekeinknek, amikor ők kezdik el életük ugyanezen periódusát. Kezdjük már érezni: a dolgoknak tétje van. Túlleszünk a vizsgákon, szétszóródunk az ország különböző felsőoktatási intézményei közt és megkezdjük életünk alapjainak lerakását, miközben a felelősség és az önállóság egyre nő. De most, hogy halálra ijesztettem minden végzős társamat, nyugodjatok meg! Ahogy általános iskolából gimnáziumi padba csöppenni is ijesztő volt évekkel ezelőtt, ugyanilyen lesz diákból hallgatóvá válni. Ahogy azonban megszoktuk a középiskolát, felnőttünk a feladathoz, az egyetemmel sem lesz másképp.

Végignézek a tömegen, ezen a színes forgatagon, és hatalmas kontrasztot látok. Itt-ott lufik kandikálnak ki a tömegből, mindenki kezében virágcsokrok és plüssfigurák. A diákok a virághalmok és lufik alatt azonban megosztottak. Egyfelől várják az új élményeket, másrészt viszont tartanak is azoktól. Sajnálják itthagyni a régi, jól megszokottat, viszont ideje már egy kis változásnak. Azt mondom, felkészültnek soha sem fogjuk érezni magunkat arra, ami ránk vár – vagy aki igen, annak elismerésem. :) Ettől függetlenül bele kell vágnunk, és remélnünk kell a legjobbakat. A Leövey Klára Gimnázium 12. és 13. évfolyama 2009-ben búcsúzik, köszönünk mindent.

ÉRETTSÉGIRE FEL!

Bortei-Doku Shaun, 2009

Ráadás!

A 12.B búcsú-videója a Youtube-on (by Turnhauser Panni, új ablakban)


GTranslate

Hungarian English Finnish French German Portuguese Russian Spanish