A Leövey Klára Gimnázium története

Néhány évvel a kiegyezés után, 1875-ben léptek be az első diákok iskolánk épületébe. Ekkor nyílt meg a mai Leövey Klára Gimnázium elődje, a Ranolder Intézet. Alapítója - számos más leányiskoláéval egyetemben - Ranolder János veszprémi püspök volt. Utolsó alapítása a pesti Ranolder Intézet volt, amely a nemes püspök halála után tizenhét nappal nyitotta meg kapuit. Az alapító akarata a következő volt: "Óhajtásom és hivatásomnak szent kötelességérzetében elhatározott szándékom Pest Ferenc külvárosában Isten adományaiból, Isten dicsőítésére, embertársaim javára, üdvére katholikus leánynöveldét építeni és alapítani, és annak vezetésével a Szeretet leányait, vagy amint őket nevezik, irgalmas nénéket megbízni."

Az iskola alapítása utáni években Röck Szilárd ügyvéd adománya is hozzájárult az intézmény fejlesztéséhez. 1890-ben felhúzták az épületre a második emeletet is, és ettől kezdve az iskola gyors fejlődésnek indult. Megnyílt az internátus, és egy újabb szárny felépítése után 1892-ben megkezdődött a polgári leányiskolai oktatás is. A polgári iskola fenntartását a főváros anyagilag is támogatta. 1893-ban már tanítóképző is működött az intézet falai között. A tanítóképzésre kettős igény volt. Egyrészt az irgalmas rend tanítóutánpótlását biztosította, másrészt a katolikus középosztály is igényelte, hogy leányai tanítói képesítést szerezhessenek. Az új feladat ellátására ismét bővítették az iskola épületét: 1897-ben elkészült a Vendel utcai kétemeletes szárny. További építkezésekre is sor került. 1900-ban kibővítették az intézet kápolnáját, 1902-ben pedig a szemközti földszintes házban megnyitották a kisdedóvót. Ezzel kialakult a lényegében 1948-ig fennálló intézeti struktúra: kisdedóvó, elemi iskola, polgári leányiskola, tanítónőképzô, internátus.

Az első világháborút természetesen az intézet is megérezte. A gazdasági válság és az ország területvesztesége miatt csökkent a tanulók létszáma. Az intézet jelentős anyagi nehézségekkel küzdött, amelyeket csak Klebelsberg Kunó kultuszminiszter segítségével tudott leküzdeni. 1925-re, az ötvenéves jubileumra azonban az intézet helyzete újra stabillá vált. A jubileumi ünnepélyen tekintélyes egyházi és világi vezetők jelentek meg és méltatták a Ranolder Intézet érdemeit. Az 1930-as évek békés, nyugodt munkával teltek, ez az időszak az intézet aranykora.

1937-ben új oktatási formát honosítanak meg a Ranolder-Intézet keretein belül. Megkezdi működését a Klára négyéves ipari leányiskola. Ebben az újtípusú iskolában a gimnáziumi tananyag mellett oktattak idegen nyelvet, művészeti ismereteket, szabás-varrást, gép- és gyorsírást, sütés-főzést stb. Ez volt az országban az első ilyen jellegű iskola. A második világháború alatt az iskola élete sokban változott. A falai között működött varrodában Klinda Pál atya üldözött zsidókat rejtegetett. A növendékek ebédlőit légoltalmi óvóhelyekké alakították. A tanítóképző növendékei bekapcsolódtak a háborús tevékenységekbe: hadikórházakat látogattak, jótékonysági akciókban vettek részt. A bombázások eleinte nem okoztak kárt az iskola épületében, azonban 1945. január 3-án a főépületet bombatalálat érte.

A háború befejezése után az intézet gyorsan újrakezdi a munkát, és működik az egyre nehezülő körülmények közepette. 1948-ban az egyházi iskolák államosításakor a Ranolder Intézet megszűnik. Az épület egy része még megmarad az irgalmas nővérek kezelésében, a másik részébe azonban beköltözik a VII. kerületi Állami Tanítóképző. Ezekben az években az intézmény struktúrája s ennek következtében elnevezése is gyakran változik. Nevezik IX. kerületi Állami Leánylíceum és Tanítóképző Intézetnek, IX. kerületi Állami Pedagógiai Gimnáziumnak, majd IX. kerületi Állami Tanítóképzőnek. Az iskola tizenkét évfolyamossá alakul: az általános iskola 8. osztályát négy évfolyamos tanítóképző követi. Közben 1950 júliusában a még az épületben lakó irgalmas nővéreket kitelepítik Budapestről.

1955-ben az intézmény felveszi Leövey Klára nevét. Az új név egyszerre elégíti ki a hatalom "forradalmi" igényeit és utal a korábbi elnevezésre is, hiszen Ranolder püspök és Leövey Klára egyaránt a leányoktatás elterjesztéséért küzdöttek a maguk idejében. A névváltoztatás után az 1955/56-os tanévben az iskola neve: Leövey Klára Tanítóképző[1]. Egy új rendelet eredményeképpen rövidesen a tanítóképzés főiskolai feladattá válik, s a Leövey leánygimnáziummá alakul. A hatvanas évektôl fokozatosan bevezetik a koedukációt, s megindul a tagozatos oktatás is. A tagozatos osztályokban emelt óraszámban igen magas szintű képzés folyt. A Leövey énektagozatos képzése Andor Ilona vezetésével országos, sőt nemzetközi hírűvé válik. Ezekben az években tanulmányi versenyhelyezésekben is megnyilvánult az oktatás színvonalának örvendetes emelkedése. Az 1969/70-es tanévben az iskola 23 osztálya közül 17 tagozatos. A 70-es években újabb változások történnek: a Leövey négyosztályos gimnáziummá válik, s központi utasításra a tagozatos képzés helyett megjelenik a fakultáció.

A 80-as években zajlik iskolánk épületének rekonstrukciója. 1990-ben elkészül a tornacsarnok. A 90-es évekre iskolánk körülményeiben és oktatási arculatában is megújul. Az énektagozatos képzés mellé felzárkózik és kiemelkedő eredményeket produkál a számítástechnika tagozat is. Egyre színesebbé válik az oktatási paletta: 1992-ben megindul a hatévfolyamos gimnáziumi képzés, 1995-től szakmai végzettséget is szerezhetnek érettségizett diákjaink. 2000-től a nagymúltú, a felnőttoktatásban hosszú évek óta eredményesen tevékenykedő Ferencvárosi Felnőtt és Ifjúsági Gimnázium a Leövey Klára Gimnázium Felnőttoktatási Tagozataként folytatja tevékenységét.

A megélénkülő iskolai élet, a Leövey-napok rendezvénysorozata és a Diákönkormányzat tevékenysége azt mutatja, hogy iskolánkban tovább élnek a régi ranolderes-leöveys hagyományok.