Dr. Nagy Emília (1955–2022) évtizedeken keresztül meghatározó egyénisége volt a Leövey Gimnáziumnak: magyartanárként, számtalanszor osztályfőnökként, munkaközösség-vezetőként, igazgatóhelyettesként, az ifjúsági osztály programjának kitalálójaként, szolidáris lelkiismeretünk megtestesítőjeként. Amit ma gyakran leöveys szellemiségnek nevezünk, annak megteremtését nagyban neki köszönhetjük.
Nagy Emília 1955-ben született. A sorsa már viszonylag korán összefonódott iskolánkkal, a Leövey Gimnázium diákja volt 1969–1973 között az – angoltagozatos – IV. A osztályban.
Egyetemi tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Karán folytatta, nyelvésznek készült, lapp és cseremisz stúdiumokat folytatott. 1980-tól tanársegéd volt a Finnugor Tanszéken, doktori munkáját is itt írta meg: Ismétléses szerkezetek a permi nyelvekben és a cseremiszben. 1983-ban a bölcsészettudományok doktorává avatták. Azonban a tudósi-kutatói életforma nem elégítette ki.
Tanár vagyok – mondta utóbb a híressé vált beszédében. Ezért először 1987 és 1992 között a Fővárosi Önkormányzat Hetes Diákotthonában tanított magyart, majd 1992-ben visszatért a Leöveybe, immár magyartanárként, és azonnal megkapta első osztályfőnöki feladatát. Generációkat nevelt a magyar irodalom és az anyanyelv tiszteletére és szeretetére. Az élményközpontú tanítás híve volt, sokan emlékeznek a mai napig az óráira, irodalmi rendezvényeire, a színházi előadásokra és kirándulásokra. Elfogadottsága és szakmai tekintélye alapján hosszú éveken keresztül ellátta a ferencvárosi gimnáziumok magyar munkaközösségeinek tantárgygondozását.
Nagy gondot fordított a leöveys hagyományok életben tartására, megírta gimnáziumunk történetét a 130. éves jubileumra, kiadványokat szerkesztett, megszervezte a régi tablóképek digitalizálását, tartotta a személyes kapcsolatot a Leövey elődje, a Ranolder Intézet idős tanáraival, tanítványaival, a már nyugdíjas kollégákkal, az Andor Ilona Baráti Társaság Kodály Kórusával, régi diákjainkkal. Volt tanítványai sokszor visszajártak és vitték a nagyvilágba a Leövey jó hírnevét.
A társadalmi igényeket követve, az oktatás tartalmi és szerkezeti változásainak is elébe menve Bánhegyesi Zoltán igazgatóval közösen dolgozták ki a Leövey ma is működő osztály, tagozat és fakultációs rendszerét és az új pedagógiai program alapjait. Ő állította össze a második esélynek is nevezett ifjúsági osztályunk programját, majd 2013-ban osztályfőnökként elindította az FI-osztályt, négy év múlva pedig sikeresen le is érettségiztette őket.
Szociális érzékenysége legendás volt, nevelési igazgatóhelyettesként törődött tanár és diák gondjával, bajával. 2018-ban köszöntöttük utoljára nyugdíjba vonulása alkalmából.
Nagy Emília viszonylag korán, a 2010-es évek elején bekapcsolódott több civil mozgalom munkájába. Különösen sokat tett a szegényeket támogató szervezetekért, ennek mai is élő gyakorlatát ő teremtette meg a Leöveyben különféle gyűjtések és adományozások formájában. A nőmozgalomban is aktív volt, de országosan ismertté a nagy tanártüntetések szónokaként vált. Idézzük 2015. március 15-én mondott szavait:
„TANÁR VAGYOK. Féltem a gyerekeket. Féltem őket a jövőjüktől: az éhezéstől, a méltánytalan megkülönböztetésektől és a tudatlan szolgaságtól. Mert bezárják előttük az emberi élet és a tudás kapuit."
Ha a Leövey Klára Gimnázium hatalmas épületének zegzugos folyosóit járjuk, a falakon lépten-nyomon olyan tablókra bukkanunk, ahonnan a magyartanár, osztályfőnök, igazgatóhelyettes Nagy Emília mosolyog ránk. Őrzi az épületet, óvja a gyerekeket, erőt ad a kollégáknak. Hiszen velünk van – mindörökre.
